Balatonszárszó neve összefonódik, a költő tragikus halálával, aki szanatóriumi kezelése után 1937. november 4-én került Szárszóra, az egykori Horváth-panzió épületébe, ahol akkoriban nővérei laktak. Itt születtek utolsó költeményei (Talán eltűnök hirtelen…; Karóval jöttél…; Ime, hát megleltem hazámat…). December 2-án meglátogatták barátai (Ignotus, Fejtő, Hatvany), akik megpróbálták felvidítani a költőt. Másnap este a balatonszárszói vasútállomáson halálra gázolta egy tehervonat. A költőt a szárszói temetőben temették el, majd 1942-ben a budapesti Kerepesi temetőben került örök nyugalomra. Az egykori panzióban 1955-ben nyílt meg a József Attila életét és pályáját bemutató kiállítás. 1970-ben a Somogy megyei Tanács megvásárolta az épületet, és a kiállítás anyagának bővítésébe kezdett. A hivatalos József Attila Emlékmúzeum 1972-től fogadja a látogatókat. A költő születésnapján, 1997. április 11-én egy teljesen új, a helyhez jobban illeszkedő kiállítást avattak fel. |